A klasszikus pszichodráma
A pszichodráma két részbÅ‘l összetett szó, az elsÅ‘ rész a lélekre utal, a második a cselekvésre, történésre. A módszer kialakítása Jacob Levi Moreno nevéhez fűzÅ‘dik, aki errÅ‘l különbözÅ‘ meghatározásokat fogalmazott meg, úgy mint: “A lélek igazságának a kutatása cselekvésen keresztül.” “ A spontaneitás tréningje.” “A szociális és kulturális atom kijavítása.” “Minden - egyéni és csoportos - pszichoterápiás módszer integrációja.”
Módszere elterjedt a világon és sok területen hatott megtermékenyítÅ‘en. Alkalmazzák például a gyógyításban, a rehabilitációban, az oktatásban, a gazdasági életben, a vezetÅ‘képzésben, a szervezetfejlesztésben, a színházi munkában, …
A pszichodráma, Moreno egyetemi évei során ”baby-sitterként” gyerekekkel együtt játszva szerzett tapasztalataiból született. Szemléletében nem patológia kiindulású, központi fogalmai a “spontaneitás” és a “kreativitás”, amely - bár különbözÅ‘ mértékben rendelkezünk vele, minden ember közös képessége. Megközelítésében fontos szerepet játszik a “sur-plus reality” (a valóság feletti valóság), kapcsolódva azon túl, ami van - ahhoz is, ami lehetséges! A módszer technikai eszközei a gyakorlati tapasztalatokban kristályosodtak ki és mutatták meg használhatóságukat és hatékonyságukat.
A pszichodráma csoportmódszer - szereplÅ‘i a csoport tagjai, a csoport vezetÅ‘je/vezetÅ‘i, a protagonista (a lejátszás fÅ‘szereplÅ‘je) és a színpad, a fantázia tere. A csoport vezetÅ‘je/vezetÅ‘i kreatívan együttműködnek a csoport tagjaival. A módszerben három fázis ismétlÅ‘dik. Az elsÅ‘ a bemelegedés, a ráhangolódás fázisa, amikor a csoportban megjelenik egy téma, ami a csoporttagokat érdekli, foglalkoztatja. Ezt a témát behozhatja a csoport vezetÅ‘je - például egy csoportjáték helyzetének a kipróbálását megajánlva - vagy a csoport egy tagja, a csoportban zajló beszélgetésben. A csoportvezetÅ‘ feladata a csoport bemelegítése, ráhangolása. Ezt követi a második fázis: a pszichodráma színpadán való megjelenítés, lejátszás. A pszichodráma vezetÅ‘je a lejátszást megrendezve, speciális technikák alkalmazásával segíti a csoport és a protagonista bemelegedésének fokozódását, aminek eredményeként a vizsgált helyzetre megszületik egy új, spontán, adekvát válasz. A lejátszást követÅ‘en kerül sor a harmadik fázisra, az élményekre, tapasztalatokra való rátekintésre, és azok megosztására. Ebben minden jelenlévÅ‘ számára megjelennek új szempontok, megélések, tapasztalatok, amelyek gazdagítják a működésüket.
A klasszikus pszichodráma különleges élmény - életteli, célirányos, rendszerszemléletű csoportmunka, a hatékony és élvezetes együttlét örömével. Meghatározó eleme a JÁTÉK, a szabad - a gyakorlati életben elkerülhetetlen következmények nélküli - kísérletezés lehetÅ‘ségével. Fontos elméleti alapja a szerepelmélet, ami az emberi viselkedést címkézés nélkül írja le, leminÅ‘sítÅ‘ és kirekesztÅ‘ hatások nélkül. Egy jól működÅ‘ csoportban a dráma közös kreatív alkotásban, a rendezÅ‘ és a protagonista partneri viszonyában, a csoporttal való együttműködésükben születik meg. Mindenki mindenkinek a segéd-énje - vagyis legjobb tudása szerint teszi azt, ami szükséges a közösen meghatározott cél eléréséhez. Ennek megtanulása, fejlesztése a csoport munkájának és az abból születÅ‘ eredménynek fontos része. Így megtapasztalhatóvá teszi, hogy együtt többre lehetünk képesek, mint egyedül!
Zánkay András
​
​
​